Jellemzése

Henry egy empátiát nem ismerő, vasmarkú vezér, akit szinte semmi nem állíthat meg a céljai elérésének érdekében. Számára a család az első, az üzlet csak másodlagos szempont. Becsületes és a jó munkavégzést, igazán nagylelkűen szokta támogatni.

-CHAPTER I-

Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna...1985..11 éves voltam ekkor, mikor is egy hideg, téli délutánon a keresztapám meghívott minket magához a magánbirtokára. Édesapám elfogadta a meghívását, ezért autóba ültünk és pár órán belül már ott is voltunk, a hatalmas hó födte birtokon. Apám, az autóval ráállt a havas kapubejáróra, ahol egy ember fogadott minket öltönyben és kalapban. Na igen...a keresztapám alkalmazottjai mindig is elegánsan öltöztek.. Az édesapám lehúzta az autó ablakát, a kapuban álló férfi bepillantott rajta, bólintott egyet, majd kinyitotta a kaput. Behajtottunk hát az udvarba, és az udvar közepén lévő, befagyott szökőkút mellé álltunk be. Ekkor megjelent egy másik alkalmazott, oda jött az autóhoz, kinyitotta az anyósülés felőli ajtót ahol édesanyám ült, ő pedig nekünk nyitotta ki a jobb hátsó ajtót. Kiszálltunk hát és édesapám vezénylésével besétáltunk a házba, levettük a kabátjainkat, felakasztottunk őket majd egy kisebb várakozás után megérkezett a keresztapánk s, köszöntött minket. Én és a húgom fejvesztve rohantunk oda hozzá és öleltük őt, jó formán, halálra. Hmh...imádtuk az öreget. A szüleim és a keresztapám közti bájcsevej után, az öreg az étkezőbe tessékelt minket. Követtük hát és mikor beértünk az étkezőbe, ami a szemünk elé tárult, az nem volt mindennapi látvány. Egy hatalmas asztal megterítve, ezüst evőeszközökkel, gyönyörű hófehér, ezüst szegélyes terítő és egy káprázatos üvegcsillár. A csillár fénye, oly gyönyörűen tükröződött vissza a kristály poharakról, hogy az egész terem fényárban úszott. A zongorista, már csak a hab volt a tortára. [ https://www.youtube.com/watch?v=-GTz0edlA2c ] Nos igen..a keresztapám egy igazán tehetős ember volt, talán a legtehetősebb azok közül az emberek közül, kiket ismerek. Helyet foglaltunk hát, elkezdtünk vacsorázni. A hangulat remek volt, de mint minden jónak, egyszer ennek is eljő a vége. Az édesapám letette a kést és a villát,megtörölte a száját, majd a keresztapám felé fordult és megkérdezte hogy mégis miért hívott el ide minket. Én és a húgom persze nem értettük a kérdést, hisz miért ne láthatná vendégül a családját, azonban atyám ezt nem így gondolta. Keresztapám megrágta a falatot ami még a szájában volt, ivott egy korty vörösbort a poharából, majd feláll és azt mondta a szüleimnek hogy kövessék őt. Így tettek, azonban én is mentem...a húgom az maradt...de én...én mentem. Egy folyosóra értünk aminek a végén a keresztapám irodája volt. Az ajtó elé értünk, a szüleim és az öreg beléptek oda, azonban hirtelen ő megfogta a vállam, lehajolt hozzám és azt mondta hogy ez a felnőttek dolga és meg kell hogy értsem. Mielőtt bármit is szólhattam volt, nem mintha bármit is tudtam volna mondani hisz nem értettem a helyzetet, becsukta az orrom előtt az ajtót. Eleinte nem hallottam semmit, majd később hangos kiabálásra lettem figyelmes, aztán egy jó ideig megint semmi. Közel dugtam a fülem az ajtóhoz, remélve hogy valamit majd meghallok és bár azt hallottam hogy rólam volt szó, ennél többet nem sikerült ekkor kiderítenem. Mivel az iroda ajtaja nem a folyosó felé nyílt, hanem befelé, amikor azt kinyitották, én beestem rajta. A keresztapám állott felettem, vetett rám egy félmosolyt, majd átlépett és kiviharzott az ebédlőbe. Felálltam hát, leporoltam magam és benéztem a nyitott iroda ajtaján. Édesanyám az iroda asztala előtti széken ült, könnyes szemekkel. Apám az ablaknál állt és szemlélte a havas tájat. Én azonnal oda rohantam édesanyámhoz és faggatni kezdtem hogy mégis mi történt, mi a baja, azonban ő nem válaszolt nekem. Atyámra néztem, ő rám pillantott egy szigorú tekintettel majd megindult felém, megsimította az arcom, majd anyámra nézett. Édesanyám rám szegezte tekintetét én pedig csak balgán álltam ott, nem is sejtve hogy mégis mi következik most. Szerető anyám, magához ölelt, egy csókot nyomott a homlokomra, majd elbúcsúzott. Lefagytam. Csak néztem az irodából ahogy ők elsétálnak. Egy kis idő után észbe kaptam, és az étkezőbe rohantam, ahol csak a keresztapám volt egy whiskey-s üveg és pohár társaságában. Kérdeztem tőle hogy hol vannak a szüleim, mire ő csak annyit felelt, hogy mától itt lakom és ez az otthonom.

-CHAPTER II-

Pár év telt el azóta, mióta utoljára láttam a szüleimet. Leginkább édesanyám hiányzott, a szerető tekintete ami rám mosolygott mikor felkeltem és mikor nyugovóra hajtottam a fejem. Természetesen édesapámat is hiányoltam, azonban koránt sem annyira mint szerető anyámat.De nem a semmiért hagytak itt a szüleim. Sokat kellett tanulnom az illemről és a családi életről.
-
Az egyik este történt, hogy felébredtem mert ki kellett mennem a mosdóba. Elindultam hát a szobámból, azonban hirtelen egy hangra lettem figyelmes. Mintha valakik dulakodtak volna az udvaron. Oda sétáltam a hátsó ajtóhoz, ahonnan tökéletesen rálehetett látni az udvar azon részére, ahol történt ez az egész. Valóban az volt amit gondoltam, azonban mikor kinéztem már csak azt láttam hogy három férfi az autó csomagtartójába tuszkol egy negyediket. Az egyik körülnézett, én hirtelen lerántottam a fejemet, nehogy észrevegyen, azonban késő volt. Elindult az ajtó felé, nem tudtam hogy mitévő legyek, nagyon izgultam de nem tudtam megmozdulni a félelemtől. A férfi lassan rátette a kezét a kilincsre, elfordította azt, majd benyitott. Én nagy szemekkel bámultam rá, mire ő visszanézett rám...egy ismerős arc volt az. Megnéztem jobban és rájöttem hogy ez a keresztapám. Összeráncoltam a homlokomat, nem értettem az egészet, mire ő megkérdezte hogy miért vagyok fent ily későn, elmondtam neki, majd elvezetett a mosdóig, elvégeztem a dolgom, de mire kimentem már nem volt sehol. Oda futottam az ajtóhoz ismét, azonban az autó is eltűnt az udvarból. Mint aki jól végezte dolgát vállat vontam, majd vissza mentem aludni.
Másnap reggel, a keresztapám oda jött hozzám és azt kérte tőlem, hogyha valaki kérdezi hogy mit csináltam tegnap éjjel,akkor mondjam azt neki hogy aludtam. Bólintottam rá párat, mire ő kiment a szobámból.
Pár nap múlva a rendőrség jelent meg a birtokon, kikérdeztek mindenkit, köztük engem is. Azt mondtam amire kértek. Megmondtam a tisztnek hogy aludtam aznap este és nem értem hogy mi ez az egész. A tiszt elnézést kért a keresztapámtól, majd kisétált az ajtón. Az öreg ezután felém fordult és mosolyogva bólintott egyet, mire én vissza mosolyogtam reá.
-
A következő 5 évben csend volt. Nem volt semmi hasonló eset az akkorihoz képest. Bár így utólag belegondolva, csak mindent úgy csinálhattak, hogy véletlenül se vegyem észre.
-
18 esztendős lettem. Az öreg behivatott az irodájába, leültetett majd választás elé állított. Választhattam, hogy beavat a családi életbe, vagy elválnak az útjaink és vissza küld a szüleimhez, akik ekkor már Berlinben éltek, legjobb tudomásom szerint.
Belementem az ajánlatába, hogy avasson be engem, hisz...ez az opció nem zárta ki azt a lehetőséget hogy később meglátogathassam a szüleimet.
-
Elmondott hát mindent amit tudnom kell. Elmondta hogy amit 13 évesen láttam, az mi is volt. Elmondta hogy miért kérte azt anno hogy hazudjak a rendőröknek. Végül is megértettem, volt értelme annak amit mondott és annak, amivel érvelt.
Leült a székébe, benyúlt a fiókjába, majd elővett onnan egy pisztolyt és letette azt az asztalra.
Nem rémültem meg a fegyver láttán, mint azt korábban tettem volna. Fontosnak kezdtem magam érezni, mint később kiderült, nem jogtalanul.
A fegyver amit az asztalra tett egy HK...talán..P7-es volt ha jól emlékszem.

-CHAPTER III-

Amikor betöltöttem a huszadik életévem, az öreg, egyik szerdán oda jött hozzám és azt mondta hogy most nem a lőtérre fogunk menni, majd mondta, hogy egy óra múlva legyek az irodájában.
Így is tettem. A keresztapám nem húzta sokáig az időt, elmondta hogy most szüksége van rám, valamint megkérdezte hogy bízhat-e bennem. Bólintottam egyet, erre ő felvázolta nekem a szituációt. Elmondta hogy a feladatom az lesz, hogy pár emberével karöltve, átvegyünk egy fontos szállítmányt. A tekintetem egy pillanatra sem lankadt és próbáltam folyamatosan érzékeltetni vele, hogy rám számíthat ez ügyben és a lehető legnagyobb precizitással fogom elvégezni a rám kiszabott feladatokat. Azt is mondta hogy a fegyveremet ne felejtsem itthon és hogy azokat a tárakat is vigyem magammal amiket még a lőtéren használtunk.Kiemelte hogy töltsem fel őket és rakjam el azokat a pisztollyal együtt.
Megértettem a feladatot. Behívta az egyik emberét az irodájába, bemutatott neki. Ha jól emlékszem Richienek hívták. Elmondta, hogy ő a rangidős ezért rá kell hogy hallgassak. Ezt természetesen megértettem, majd az alapok tisztázása után, kimentünk az udvarra ahol egy fekete Royce Rolls állt.

Kinyitották az ajtót, majd egy nő és egy férfi, zsákkal a fejükön szálltak ki onnan.A két túszt a földre lökték, majd miután átadtuk a pénzt, arra utasított engem Richie, hogy hozzam őket az autóhoz. Így is tettem. Oda vittem őket az autó csomagtartójához, majd letérdeltettem őket. A másik csoport szónoka csak annyit mondott Richienek hogy majd jelentkeznek és nem sokkal ezután el is tűntek onnan.
Csak mi maradtunk a helyszínen és a két fogoly.
Richie azt mondta hogy tuszkoljam be őket a csomagtartóba, azonban amikor felállítottam a férfit, az elkezdett futni. Richie nevetni kezdett, majd kiadta a parancsot hogy lőjem le. Egy percig haboztam, de aztán eszembe jutott hogy muszáj hallgatnom rá. Felemeltem a pisztolyomat, kibiztosítottam majd céloztam. Ám ekkor hirtelen a férfi elesett. Oda sétáltam hozzá. Könyörgött az életéért, azonban engem valahogy nem hatott meg. Bőgött, de engem egy cseppet sem érdekelt. Oda nyomtam a homlokához a pisztolyomat, majd elsütöttem. Az agya beterítette a fa törzsét, aminek neki ment. Egy egészen új érzés kapott el. Tudtam hogy rossz az amit teszek és tudtam hogy akár következménye is lehetne, de nem érdekelt. Élveztem.
-
Richie oda sétál mellém, megveregette a vállam, majd visszakísért az autóhoz, amivel egyenesen egy húsfeldolgozó üzembe mentünk. Azonban a hátsó bejáratot választottuk, ahol fogadott minket egy alak, fekete öltönyben. Átvette tőlünk a nőt, elhangzott egy időpont, majd mindegyikünk sarkon fordult és vissza mentünk a keresztapám birtokára.
-
Már várt engem az ajtóban. Behívott az irodájába ahol megbeszéltük a történteket, koccintottunk egyet, majd közölte, hogy ezernyi ilyen megbízása van még a számomra.